Sokat beszélünk a stratégiai menedzsmentről, de tudjuk-e egyáltalán, mit értünk ezalatt?

Gondoljunk úgy rá, mint egy édes spotra.
Mi úgy gondoljuk, hogy mindegyik köztisztviselőnek meg kell találnia az egyensúlyt három különböző cél között: az ország és a társadalom java a munkáltatója, intézménye céljai saját egyéni karriercéljai A közszféráról hagyományosan gondolkodók ezt biztosan vitatni fogják. Ők úgy gondolják ugyanis, hogy a három szempont közül csak az első fontos. Számukra már a második is gyanús, a harmadikat pedig nyilvánvalóan visszautasítják. Gondoljuk meg, mennyire paradox ez! Képzeld el, hogy ikonikus, magánszférabeli menedzsereket kérsz arra, hogy ne a saját cégeikkel, vagy karrierjükkel, hanem csak a világgazdaság céljaival foglalkozzanak! Észrevehetjük, hogy ez a hozzáállás mennyire kontrproduktív lenne. Főleg, mivel maga a gazdaság is sikeres vállalatokból áll. Ehhez pedig jól képzett és jó képességű menedzserekre és munkaerőre is szükség van. Így azt mondjuk, hogy az adminisztrációhoz való közérték hozzáadásához sikeres személyekből álló, sikeres intézményekre van szükség. És azt is, hogy a jó stratégiai menedzsment elvezethet ide.

Olvasóink közül néhányan most minden bizonnyal azon töprengenek: lehetséges-e egyáltalán stratégiában gondolkodni a közszférában. Ugyanis az állami szervek számára elíőrt célok hosszú sora törvények és szabályok által van kőbe vésve. Hagyjuk őket egyszerűen figyelmen kívül, hogy stratégiai céljainkra összpontosítsunk? Természetesen nem! A stratégiai gondolkodás meghonosítása a közszférában nem jelenti az intézményi célok elutasítását. Ám kutatásaink azt mutatják, hogy igenis lehetséges az alacsonyabb prioritású feladatokra kevesebb energiát fordítani, miközben az  értékteremtő célkitűzéseinkre koncentrálunk. Könyvünkben felvázolunk egy „haditervet”: ennek segítségével bárki könnyen felismerheti, hogy az ő adott területén melyek a legfontosabb célok, miközben nem veszíti szem elől a többit.

A stratégiáknak sokszor igen rossz a megítélése a közigazgatásban. A szó hallatán legtöbbbször egy polcon porosodó vastag aktacsomóra asszociálunk.
Ennek egyik oka az, hogy túlságosan szűken értelmezzük a stratégia szó jelentését. A stratégia ugyanis nem egy kiemelt fontosságú, hosszú távú célokat tartalmazó dokumentum. Sokkal inkább egy teljes terv, amely a hivatal erőforrásait kreatívan eredményekké alakítja .
Más szóval a stratégiai menedzsment arra a képességünkre épít, hogy a munkatársakat, a meglevő tudást és a folyamatokat a céljaink elérése érdekében össze tudjuk fogni.
Ez a képesség kiemelten fontos a közszféra vezetői számára, akiknek gyakran ambiciózus, magas szintű célokat kell megvalósítaniuk.
De a mindennapi munkájuknak nem sok köze van ezekhez a magasztos célokhoz.
Az Administratégia konkrét eszközöket ad az olvasó kezébe ahhoz, hogy megváltoztathassa ezeket a káros mintákat.
Könyvünkben 30 megvalósítható lépést mutatunk be, amelyek segítségével ez a stratégiai integráció megvalósítható az adott intézményben.

Még akkor is, ha csupán elhivatott polgárok, nem pedig közigazgatási vezetők vagyunk, érdemes elolvasnunk a könyvet, hogy megértsük, mit kell a közigazgatási vezetőknek megtenniük a nagyobb siker érdekében.
Az Administratégia alapelképzelése az, hogy az államnak nem kell mindenki számára mindent megtennie, hanem amikor szabályoz, törvényeket alkot vagy épp szolgáltatást nyújt, akkor azokat kreativitással, megfelelő minőségben, és a polgárai valódi szükségleteire fókuszálva kell megterveznie és végrehajtania.
Képzeljük el a közintézményeinket a minisztériumoktól kezdve a helyi általános iskolákig úgy, hogy a kreativitás, a minőség és az ügyfél (iskolában a diák, az önkormányzatnál a lakók stb…) hármasa kerül a középpontba!
Mindennapi életünk adófizetőként, dolgozóként, vállalkozóként, bírósági eljárás résztvevőjeként, paciensként, diákként vagy épp szülőként mennyivel nézne ki másképp?

A stratégiai gondolkodásnak fejlesztenie, nem pedig veszélyeztetnie kell az esélyeinket, hogy az állami szektorban ne csak túlélők legyünk, hanem sikereket is elérjünk a karrierünk során.
Ezért a könyvünkben gondosan, körültekintően kifejtjük, egy közigazgatási vezető hogyan tud az országa és társadalma, illetve a saját politikai túlélése szempontjából fontos dolgok között egyensúlyt teremteni.
Kutatási eredményeink azt mutatják, hogy azok a közszolgák, akik szélsőségesen a szakértelem hívei és azok, akik szinte csak a politikára bízzák karrierüket, elég rosszul végzik a közszférában.
De az sem mindegy persze, hogy a szakértői, technokrata értékeket és a politikai számításokat hogyan, milyen arányban vegyítjünk a munkánk során.
Amikor a karrierstratégiánkat tervezzük, elsőként mindig azt nézzük meg, meggyőződésünk szerint mi a logikus, majd az uralkodó politika lencséjén keresztül vizsgáljuk meg ugyanezt.
Végül ütköztessük az elképzeléseinket közvetlenül az érintettekkel, hivatali beosztottjainkkal, más dolgozókkal és emberekkel is, hisz a megvalósításhoz a későbbiekben rájuk, az ő közreműködésükre is szükség lesz.
A könyvünk első fejezetében – a régiónkban készült számtalan esettanulmány mellett – egyedi technikákat is mutatunk arra, hogyan menedzselhetjük a közösségi haszon e három arcát: a jó megoldásokat, a politikai támogatottságot és az ügyfelek elköteleződését elégedettségét.